Az üvegfalon túl...

Búcsú Matthew-tól

UTOLSÓK

 

Az utolsó csókod most is égeti a szám,

Mondd, hogy Te is gondolsz néha rám,

Az utolsó dobbanást te is érzed még,

Ahogy a két szív akkor együtt élt,

Szemed az enyémet el nem engedte,

Pillantásunk egybeforrt, ahogy lelkemet

Melengette az ölelésed,

Féltő kezed,

Utolsó érintésed nem felejtem el,

Kérlek, csak még egyszer

Hajtsd ide a fejed,

Hadd higgyem azt, te vagy, ki igazán szeret,

Legyen még egy utolsó, vagy utolsó utáni pillanat,

S akkor már elmúlik minden aggodalmam,

Nyugalom járja át a testem,

S elhagyom e földet csendben,

Fájdalmas kínok nélkül,

Mert az utolsók megnyugvást adtak végül,

Utoljára így boldogan engedlek el,

Talán együtt leszünk újra a következő életben,

S érzésed így lesz majd végtelen,

Hajolj ide, súgd a fülembe,

Ezen a világon nincs már több esélyem,

Ezáltal én darabokra török,

Nincs már semmi, ami ÖRÖK….

 1011211_473139722779108_1385321630_n

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!