Az üvegfalon túl...

Búcsú Matthew-tól

UTOLSÓK   Az utolsó csókod most is égeti a szám, Mondd, hogy Te is gondolsz néha rám, Az utolsó dobbanást te is érzed még, Ahogy a két szív akkor együtt élt, Szemed az enyémet el nem engedte, Pillantásunk egybeforrt, ahogy lelkemet Melengette az ölelésed, Féltő kezed, Utolsó érintésed nem felejtem el, Kérlek, csak még egyszer… Tovább »

Nincs visszaút

Vasárnap este. A havazás beterített az egész országot. Hóakadály és átfúvás mindenütt. Egy szerencsétlen baleset után el kellene indulnom az albérletbe, de egyes területeket negyven centis hó borít. Pakolom a bőröndöm, s közben kattog az agyam, vajon milyen ruhákat rakjak a következő hétre. Szoknya, bőrnadrág, leopárd mintás blúz, hosszú, fekete csizma. Indulásra készen még utoljára… Tovább »

A detonáció pillanata

Bámm. Felrobbant a kis rózsaszín világod. Haha. Sírsz vagy nevetsz? Először összeszorul a lelked, sírnál, utána jön a következő fázis, amikor azt hiszed, hogy csak egy vicc. Egy nagyon rossz vicc. Majd szépen lassan összenyom a valóság. A hogyantovábbok sötétsége. A köd. Mennyire vagy erős? Már most átsorolsz a másik sávba, vagy tipródsz még? Van… Tovább »

Agy vs. szív… avagy le tudsz-e róla mondani…

Az agyadba férkőzött egy gondolat, amit soha nem szerettél volna: Vajon mikor kell őt elengedned? Amikor nem keres? Ezzel szemben még mindig szorosan megölel. Amikor ő nem tesz azért, hogy találkozzatok, mégis úgy érzed, imádja, hogy mellette fekszel… Pörögsz. Egész nap ezen pörögsz. Kell? Szükséged van rá? Rabja vagy, de bírod-e még ezt a terhet,… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!